Vajon ki a jó diplomata? PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Dr. Vámos Lászlóné - Katalin   

 

 

Motto: a diplomácia annak a művészete, hogyan lehet ráhagyni a másikra, hogy azt csinálja, amit te akarsz.


Az 1992-ben megjelent Diplomata Anekdoták c. kiadvány szerint „a vélemények megoszlanak, érvet és példát feles számban találunk pro és kontra: a kérdés lényege azonban nem ebben az ellentétben rejlik. „Jó” diplomatának ugyanis csak az tekinthető, aki a kívánt célt a lehető legkisebb, vagyis a feltétlenül szükséges engedmények árán éri el.”


Ami a diplomáciai karriert illeti, „Az angol Foreign Service különösen kemény felvételi rendszert alkalmaz: a század elején például a jelentkezők 80 %- a esett ki az írásbeli vizsgákon, s a továbbjutottaknak csupán egy töredéke „vette” a szóbelit. A vizsgabizottságot vén külügyi rókákból, egyetemi tanárokból és közéleti személyiségekből állították össze. A szóbeli vizsgán a halálra rémült jelölt egyre nehezebb kérdéseket kapott, s az egy-két órás izzasztás végén joggal érezhette úgy, hogy jobb lett volna meg sem születnie, nemhogy jelentkeznie.

A rettegett vizsgabizottság egy tagja később baráti körben megvallotta, hogy a feltett kérdések többségére maguk a vizsgáztatók sem tudták a választ. Elsősorban arra voltak ugyanis kíváncsiak, „hogyan viseli magát a jelölt, ha bajban van.” /Roetter: The Diplomatic Art 24-25.o./

 

scroll back to top
Módosítás dátuma: 2009. július 15. szerda, 20:39