A nő helye és szerepe a nemzetközi protokollban PDF Nyomtatás E-mail
Írta: Dr.Vámos Lászlóné beszédének részlete a Sevillában megtartott Nemzetközi Protokoll Kongresszuson   


Egy Picasso idézettel kezdeném írásomat: „Ha csak egyetlen igazság lenne, nem festettek volna száz képet ugyanarról a témáról.”
 

A protokollos nőnek számos lehetősége van arra, hogy intelligenciája, kulturáltsága segítségével az egyéniségét is belevigye a munkába. A Picasso idézetből adódik számunkra a megoldás sokszínűsége, ami vonatkozik a protokollos nő munkájára is.

 

 

 
A korszerű hivatali kapcsolattartás elképzelhetetlen a protokoll ismerete nélkül. Ennek ellenére, napjainkban is problémát jelent az, hogy a protokoll munkát nem tartják a munka lényegéhez tartozónak, másod vagy harmadrangú kérdésnek tekintik néha a nagy nemzetközi szervezetekben is. Ennek egyik oka nyilván az, hogy nem ismerik eléggé a protokollos feladatait, még kevésbé ismerik annak általános és speciális problémáit.
 
Mint minden munkához, ehhez is bizonyos „megszállottság” kell, s a női természet igen alkalmas az apró részletek kidolgozására, ellenőrzésére. Itt még közrejátszik az is, hogy a nők gondoskodási hajlama nagyon alkalmassá teszi őket az ilyen jellegű feladatok ellátására.
 
Sokat gondolkoztam azon, hogy a sok nehézség ellenére miért kedvelem én magam, személy szerint ezt a munkát. A protokollos munkának – minden negatívuma mellett – megvan az a nagy előnye, hogy hamar felismerhető benne
a sikerélmény, ami újabb lendületet ad a munkának.
 
A protokollnak vannak nemzetközi szabályai, az egyes országoknak megvannak a nemzeti hagyományaikon alapuló írott és íratlan, a szokásokon alapuló szabályai.
 
Tisztelet és tolerancia! Vannak kulturális és vallási különbségek, amelyek a protokollban is jelentkeznek. A protokollos nőnek mindenkor tiszteletben kell tartania mások erkölcsi-vallási, étkezési és egyéb nemzeti szokásait, mindenben toleránsnak kell lennie. A protokolláris együttműködés legfőbb erkölcsi alapelve: az emberi méltóság, a másság tiszteletben tartása és az esélyegyenlőség biztosítása.
 
E rangos szakmai képviselői tudják, hogy ez sok stresszel járó munkakör. Gyakran tapasztalják a protokollos nők azt, hogy naponta éri kritika a munkájukat. Amikor valami sikerül, azt észre sem veszik, de ha egy kis hiba csúszik a munkába, azt azonnal felnagyítják. Minden programnak van egy főfelelőse, aki irányítja a munkát, és ez a protokollos. Az egyéb munkatársak és a hostessek részfeladatokat látnak el. Sajnos a protokolloson kérik számon mindazokat a hibákat is, amit mások elkövetnek el. Nem mindenki érzi át kellően a saját felelősségét és azt, hogy az ő munkája is egy csavar a gépezetben, ami tönkreteheti az egész gép működését.
 
Felmerül a kérdés, hogyan lehet elviselhetővé tenni a napi munkában a bizonytalansági tényezőket?
 
Tudomásul kell vennünk nekünk protokollos nőknek a kiszolgáló helyzetünket és azt, hogy a munkának a háttérben történő része a mi feladatunk. Ami abszolút biztos támpont a protokollos nő részére: a szakmai tudás, a kreativitás saját munkájának folyamatos tervezése és ellenőrzése, a protokollos pozitív gondolkozásmódja és személyisége, a kitűnő szakmai és üzleti kapcsolatok, amelyek lehetővé teszik a gyors intézkedéseket. A protokollos nőnek önzetlennek kell lennie, aki nem hajlamos arra, hogy másokról gondoskodjék, abból nehezen lesz jó protokollos szakember.
 
Bár nagyon ritkán fordul elő konfliktus a protokollos nő és a vendég között, de felmerül a kérdés, hogy ilyenkor milyen magatartást tanúsítson a vendéggel szemben.
 
Az emberi kommunikációnak vannak bizonyos univerzális elemei, amelyek lehetővé teszik az általános, érzelmi megértést. A kommunikáció rendkívül gazdag, melynek egyik legfontosabb része a metakommunikáció, a TESZTBESZÉD. A protokollos nőnek fel kell ismernie a nem verbális kommunikációt is. A mimika, a mozdulatok, a hanghordozás, mint nem verbális kommunikáció nagy jelentőséget kap a mindennapi munkában.
 
Tehát nézzük, mi a teendő konfliktus esetén?
 
-         Soha nem szabad átvenni a vendég idegességét, mert az ember cselekvésképtelen lesz.
-         Nem kell megijedni, nem kell félni a vendégtől.
-         Hallgassuk meg őt.
-         Metakommunikatív üzenetekkel biztosítsuk odaadó figyelmünkről, együttérzésünkről, megértésünkről.
-         Kérdezzünk lényegre törően, figyeljünk, adjunk igazat, ezzel tudjuk mérsékelni a hangnemet.
-         Mikor kiderül a jogos vagy vélt sérelem oka, nyugtassuk meg a vendéget, majd a lehető leggyorsabban oldjuk meg a problémát.
 
Véleményem szerint a protokollos nővel és férfival szemben támasztott társadalmi elvárások azonosak. Ahhoz, hogy valaki jó protokollos legyen, ebben a kérdésben az egyéni adottság, a felkészültség, a szakmai tudás a meghatározók elsősorban és ez független az illető nemétől. A kérdés úgy vetődik fel, hogy az illető megfelel-e a szakma által támasztott kritériumoknak, követelményeknek, igen vagy nem! A protokollosnak sok lehetősége van ebben a munkában a kreativitásra. A férfi és a nő protokollos között ott van a különbség, hogy ugyanazt a célt másképpen éri el és ezt el kell fogadni, mert az egyéni adottságok determinálnak. A szakma kialakítja az elvárásokat a protokollos személlyel szemben bizonyos rendező elvek segítségével.
 
Nagyon lényeges az a társadalmi légkör, amiben ez megvalósításra kerül, mert Skandináviában, vagy egy arab országban ez nem független a társadalmi hagyományoktól, nagyon lényeges kérdés az, hogy egy adott országban mennyire sikerült megvalósítani az emancipációt. Természetesen vannak munkahelyek, beosztások is, amelyek meghatározók ebben a kérdésben, mert egy női szervezetben valószínűleg nem férfi a protokollos, mint ahogy a hadseregben sem nő a protokollfőnök.
 
Az emancipáció eredményeként egyre több területre bevonultak a nők, mint ahogy a protokollba is, de hangsúlyozom, hogy csak azok, akik adottságaiknál fogva alkalmasak erre.
 
Melyek ezek az adottságok? A női természetben benne van a gondoskodás. A nő egy rendezvénynél vagy egy megterített asztalnál a férfiak számára jelentéktelennek tűnő apróságot is azonnal észrevesz. Ez a nőies precizitás, a pontosság már a program előkészítésében is jelentkezik.
 
A nő toleránsabb, igaz, hogy hamarabb megbántódik, de békítő is. A nők empatikusak, aprólékosak, erre szocializálódtak. A női protokollos színfolt a társaságban, úgy tapasztaltam, hogy mindenkor örülnek akkor, amikor egy női szervező törődik a vendégekkel. Ne felejtsük el, hogy a férfi delegáció mellé beosztott nő kedvessége a delegációnak és nem a férfiaknak szól! 
 
Jó tanács! Hölgyeim! Mosolyogjunk! Az egyéniségünk, a jellemünk, a legfontosabb jellemzőink az arcunkon is kifejeződnek. A félelem, az aggódás, a türelmetlenség, megváltoztatja az arcvonásainkat, sőt még az alakunkat is! A derűs, a kedves, a mosolygós, a türelmes nő viszont sosem kelti a csúnyaság benyomását.
 
Eifert János, ismert magyar fotóművész mondta: „nekem a nő a kedvességétől, a lelkétől, s így az első pillanattól nem mindig észlelhető tulajdonságaitól szép. Vagyis attól a belső kisugárzástól, aminek csak keretet adhat az ápoltsága és a jól elkészített smink.
 

 

scroll back to top
Módosítás dátuma: 2010. június 01. kedd, 06:05